Évente fontos a mellimplantátum MR-vizsgálata

Minden hölgy számára évente javasolt a mell MR vizsgálata, a szűrés különösen fontos azoknak, akik mellimplantátummal rendelkeznek. Ebben az esetben az esetleges elváltozások kiszűrésén túl az implantátum állapotának felmérése is része a vizsgálatnak. 

Fontos tudni, hogy a mellimplantátum nem növeli a mellrák előfordulásának valószínűségét. 

A mellnagyobbítást követő MRI-vizsgálat − a mammográfiával ellentétben − nem jár kellemetlenséggel. Az emlő MR-vizsgálattal a mell összenyomása nélkül, nagy pontossággal vizsgálható az implantátum állapota, esetleges sérülései, valamint a mellszövetek állapota. Az MR-vizsgálattal végzett emlődiagnosztika lehetővé teszi, hogy magát a mellimplantátumot és az emlő mirigyállományát is megbízhatóan lehessen vizsgálni. 

Amennyiben pedig bármilyen beavatkozásra lenne szükség, az implantátum megléte nem befolyásolja a szükséges kezelés hatékonyságát, és nem nehezíti annak elvégzését sem.

Mikor van szükség a mellimplantátum MRI-vizsgálatára?

Az emlők fájdalma gyakran utal a rupturára, de annak hiánya nem zárja ki azt. Gyakori jel az emlők, és a környező szövetek gyulladása az implantátumból kifolyó folyadék hatására. Az emlő MR vizsgálat, az emlő UH, és az emlő CT szintén alkalmazható az implantátum állapotának a vizsgálatára, de ezek érzékenysége jelentősen különbözik. 

A mammográfia nem a legbiztosabb módszer az implantátum ruptura kimutatására. A szakadás általában nem igazolható vele, elsősorban a folyadék szövetekbe való beáramlását lehet megállapítani. Az implantátum sérülése mammográfiával az esetek 25-30 százalékában mutatható ki. A mammográfia során a beteget sugárzás is éri. 

Az ultrahang érzékenysége sem a legmegfelelőbb a mellimplantátum károsodásának kimutatásában, ezért az emlő MR-vizsgálatot javasoljuk. Ez kimutatja az implantátum károsodását és az esetlegesen kialakult szövődményeket is. Az emlő MR érzékenysége 80-90, míg specificitása 95-97 százalék. Lényeges, hogy az emlő MR-vizsgálat során nincs sugárterhelés sem.

Abban az esetben, ha nem csak a mellimplantátum állapota, és az esetleges sérülés megállapítása a cél, hanem a mögötte megbúvó daganat vizsgálata is, mindenképpen szükséges kontrasztanyag beadása.

A mell-MRI vizsgálat elvégzése minden olyan esetben javasolt, amikor a röntgen mammográfia vagy az emlő ultrahangvizsgálat nem egyértelmű, vagy kétes eredményt hozott.

Mikor ajánlott elvégezni az emlő MR-vizsgálatát?

Előfordulhat, hogy a régebbi típusú, folyékony szilikon géllel töltött mellimplantátumok fala a tervezettnél hamarabb öregedik el. Ebben az esetben a benne lévő gél kiáramolhat a környezetébe és később a test más területére is eljuthat, így például a hónalj mirigyeibe is. Ennek megelőzésére ajánlott az időben elvégzett és rendszeres mell-MRI vizsgálat. Az egészség és a kockázatok csökkentésének feltétele, hogy a régebbi szilikon implantátum állapotát minden évben ellenőrizzék a hölgyek.

 Az MRI vizsgálat kimutatja, hogy a régebbi szilikon implantátumot ki kell-e cserélni, vagy tovább maradhat a helyén.

A beültetett implantátum nem egy életre szól. Ugyan nem ritkák a 15-20 éve beültetett implantátumok, a mell alakjának változása, a bőr megnyúlása vagy szövődmények kialakulása idővel a beültetett implantátum cseréjét teszi szükségessé.

A mellimplantátum elhelyezését követően kialakuló leggyakoribb gond annak kiszakadása, vagy rupturája, ami többnyire az implantátum behelyezése után 10-15 évvel következik be.

 Az implantátum kiszakadásának diagnózisa általában nehéz. A leggyakoribb tünet:

• a csomó tapintása,
• az érzékenység, és
•  az emlők asszimmetriája. 

Amikor baj van: törés, lyukadás, eresztés

Az implantátum károsodhat a műtét során használt sebészeti eszközök okozta sérüléstől, baleset esetén, vagy bizonyos idő eltelte után magától a viseléstől is, ezt nevezik természetes elöregedésnek. Gél töltésű implantátumoknál törés miatt kifolyhat a gél. A törés a mell ellaposodását, felpuhulását és érzékenységét eredményezheti. A gél bent maradhat az implantátum körül a szövetek alkotta kapszulában, vagy el is vándorolhat a hónalj mirigyeibe, illetve a test más részeibe. 

Az implantátum sérülése esetén műtéti úton kell eltávolítani a sérült tokot és lehetőség szerint az összes kiszivárgott gélt, majd új implantátumot helyeznek be. A műtéti területen esetleg maradó gél szöveti reakciót a későbbiekben sem okoz. A sóoldattal töltött implantátumok esetében tönkre mehet a feltöltő szelep, aminek következtében a fiziológiás sóoldat kifolyhat. A sérült tok eltávolításához ugyancsak sebészeti beavatkozás szükséges, a kiömlő fiziológiás sóoldattal teendő nincs, mert akár napok alatt teljesen felszívódik. Ezt követően egy újabb műtét elvégzése következik, amikor eltávolítják a sérült implantátum tokját és behelyezik az újat.