Bagoly Vera: „Ha régen ez a rehabilitáció csak 3 hónap lett volna, akkor még 10 évig is játszhattam volna”

Bagoly Vera korábbi sérülése miatt a RadiVert MR Diagnosztikai Központ segítségét kérte, ahol a bal térdét vizsgáltuk meg. A válogatott kosárlabdázóval a pályafutásáról és a balesetéről beszélgettünk.  

• Miért dönt úgy egy kislány, hogy kosárlabdázó lesz?
• 7 éves koromban volt egy 7 évvel idősebb, nagyon jó barátnőm, mondhatni testvérem, aki kosárlabdázott. Akkoriban úgy néztem fel rá, mint az istenre. Nagy boldogságomra rendszeresen vitt magával a meccseire. Menőnek éreztem magam, hogy bent ülhettem vele az öltözőben, miközben figyeltem őt és a nagylányokat, ahogy edzenek, játszanak– felnéztem rájuk. Aztán egyszer arra járt a mini korosztály edzője, aki megkérdezte, hogy „ez a kislány miért csak nézelődik itt, miért nem csinálja inkább”. A szüleim nagy sportolók voltak mindig is, úgyhogy támogattak abban, hogy elkezdjek kosárlabdázni. Három hónap múlva már igazolt játékos voltam, és hamar kiderült az is, hogy tehetséges vagyok. Egyre több edzés és meccs követte egymást, miközben végigjártam a ranglétrát: először serdülő, ifi, aztán válogatott, majd felnőtt válogatott lettem. Mindig is Budapesten játszottam, de utolsó éveimben eligazoltam a GYSEV Sopronba, ahol egy évet játszottam. Ott történt a sérülésem is.

• Hogyan történt a baleset?
• Irányító poszton játszottam és egy szerencsétlen szituációban, ahogy éppen vezettem a labdát, – mivel vizes maradt a pálya széle – elcsúsztam és kifordult a térdem. Még aznap megműtöttek.

• Mennyire árnyékolta be a pályafutásodat a baleset? Mennyi idő volt a rehabilitáció?
• Akkoriban egy év volt a rehabilitáció. Frissen vásárolt játékos voltam, emiatt nagyon szerették volna, ha hamar visszatérek. Berkes professzor – aki műtött – mindent megtett, de sajnos a hegesedés, ami nálam nagyfokú volt, gátolta azt, hogy minél előbb visszatérjek a pályára. Sajnos újra fel kellett nyitni a térdemet és kitakarítani a heges szöveteket. Abban az időben, még 8 hétre gipszbe rakták az ilyen típusú sérüléseket. Azóta már rájöttek, hogy nem szabad ezt, és azonnal mozgató padra rakják az embert és pici szögekben mozgatják a térdet, hogy elkerüljék a hegesedést. Miután leszedték a gipszet, nem mozgott és nem hajlott a térdem. Ezután még intenzív osztályra is kerültem, sőt két hónapra a Sportkórházba is beköltöztem. A 8 hétig tartó gipsz alatt annyira betokosította a hegszövet a térdemet, hogy egyszerűen nem tudott mozogni. Sőt a felnyitás előtt, megpróbálták altatásban betörni. De az sem sikerült. Ha mindez ma történik velem, ebben a fejlettebb orvostudományban, akkor hamarabb visszamehettem volna játszani.

• Aztán mégis visszatértél…
• Igen visszamentem, de valójában nem egy év volt a rehabilitáció, hanem kettő. Ezután pedig már nem éreztem azt az erőt magamban, hogy a jelenlegi térdemmel ugyanolyan jól kosarazzak, mint előtte. Aztán megkeresett egy egy szinttel lejjebb lévő NB1 B-s csapat, akik szerettek volna felkerülni az NB1 A-ba. Akkor náluk kezdtem el játszani, amitől egyre eredményesebbek lettek, majd felkerültek az A-ba. De ezután már nem tudtam vállalni. A térdem ebben az időszakban állandóan bedagadt és jegelni kellett. Ezt követően már végleg elköszöntem a kosárlabdától.

• Nehéz lehetett, hiszen a kosárlabda számodra egyben szerelem is volt…
• Igen az volt és emiatt nehéz volt meghozni ezt a döntést. Azonban, ha valamit csinálok, akkor azt a legprofibb módon szeretem csinálni, és már éreztem, hogy a lábam miatt nem tudok olyan szinten teljesíteni, ahogyan azt korábban tettem, ezért elbúcsúztam. Szokták mondani, hogy még a csúcson kell abbahagyni. Akármilyen testrészhez, ha hozzányúlnak egyszer, az már nem lesz 100%-os soha, ha pedig kétszer vagy többször, akkor meg végképp.

• Ha egy sportoló abbahagyja a versenysportot, hiányozni kezd neki a rendszeres mozgás is. Te mit sportolsz azóta?
• Miután elköszöntem a kosárlabdától, megtanultam síelni. De most a szerelemsport számomra a tenisz.

• Említetted, hogy ha most lett volna a sérülésed, akkor minden más lenne. Mire gondolsz pontosan?
• Annyit változott azóta a világ, hogy a mai gépek, eszközök és a tudás sokkal profibb. Azt gondolom, hogy ha ez a rehabilitáció csak 3 hónap lett volna, akkor akár még 10 évig is játszhattam volna.

• Sportolóként mennyire tartod fontosnak a rendszeres egészségügyi vizsgálatokat? 

• Fiatalon még semennyire sem tartottam fontosnak, mert gyerekként megrázza magát az ember és megy tovább. Szerencsére sosem voltam beteges típus. Felnőttként azonban már végiggondolja az ember, hogy milyen vizsgálatokra megy el. Édesanyám 10 éve sajnálatosan elhunyt, ő magas vérnyomásos volt és az ő orvosa mondta nekem, hogy örökölhetem ezt. Egyelőre nincsen semmi bajom, de azóta minden évben elmegyek szűrésre, vérvételre és ha valaha elő is jön nálam ez a probléma és időben elkapják, akkor megfelelően orvosolható. A januárom azóta mindig erről szól, hogy szűrésekre, kivizsgálásokra megyek. Nem akkor kell elmenni orvoshoz, amikor már fáj, hanem amikor a jelek már értesítenek arról, hogy valami lesz. Úgyhogy én a megelőzésben hiszek.

A vizsgálat után…

• Milyen volt a vizsgálat? 
• Szuper volt minden, igazából itt relaxál az ember. Kicsit pihentem is, nem fájt semmi.  Kellemes zenét hallgattam közben, ami ellazított és megnyugtatott.